Karsai, a híradó szerkesztőségének motorja, csakúgy ontotta a tudósításokat. A valaha filmrendezőnek készülő televíziós rendkívüli fantáziával gyártotta a híreket, melyek közül jónéhány napokig beszédtémává vált. Ilyen volt a börzsönyi falucska telepatikus lakóiról készített beszámoló, de Karsai sziporkázó képzelete nyilvánult meg az elhíresült szegedi gimnazista mutáns műanyagfaló egereit bemutató anyagban is.
A híradó népszerűsége rendületlenül nőtt, miközben Karsai több rangos nívódíjat bezsebelt. A Valós események osztályán hiába irigykedtek, az élet nem tudta tartani a tempót a zseniális képzelőerővel, hiszen csupa banális dolgot produkált: az emberek adtak és elvettek, hazudtak és meghaltak az igazukért. Szerettek és gyűlöltek. Tavasszal kinyíltak a virágok.
Karsait a siker kissé könnyelművé tette, ezért hagyta előbújni magából a filmrendezőt, és a hatás további fokozására életszerű elemeket kevert a tudósításaihoz, így például többször is természetes helyszínen forgatott. Még ennél is továbbment, amikor hivatásos színészek helyett amatőrökkel készített rögtönzöttnek tetsző interjúkat.
Habár korábbi szürrealista és pop-artos felütésű munkái egyre inkább a látszatrealizmus irányába tolódtak, Karsai azért tartotta magát szakmai alapelvéhez, miszerint a valóság csupán az élet többnyire haszontalan és megtévesztő velejárója, így tudósításait továbbra is alaposan megkomponálta.
A tényszerűnek tűnő hangvétel azonban megbosszulta magát, időnként még a bennfentesek is csak nehezen tudták eldönteni, vajon megtörtént eseményekről szóló felvételeket látnak-e. Így nem csoda, hogy a nézők egy része hamarosan átpártolt az ufókutatókat, gnómokat és tömegmészárlásokat felvonultató konkurrens híradóhoz. Ám Karsai, szerkesztőségi karrierjének fordulópontjához a hajléktalan asszonyokkal készített riportjával érkezett el.
Eredetileg ugyan egy az utcán tengődő és egy véletlenül arra tévedő karmester által felfedezett csodagyereket képzelt el, a gonddal kiválasztott kislány szülei az utolsó pillanatban mégis lemondták a felvételt arra hivatkozva, hogy gyermekük zenei előmenetelének ártana a tervezett riport. Karsai hiába dühöngött és fenyegetőzött, végül interjúalany nélkül maradt.
Mérgében úgy döntött, ha már úgyis kivonultak a stábbal, a belvárosi aluljárókat végiglátogatva, kikérdeznek néhány ott tanyát vert hajléktalant. Késő délutánra összeállt az anyag. Karsai úgy érezte, előbb-utóbb magától is kitalált volna valami hasonlót, legfeljebb egy önhibáján kívül utcára került, félig megtébolyodott anyával erőteljesebben ellenpontozva a tudósítást. De alapjába véve elégedett volt, sőt kissé meglepődve még némi büszkeség is eltöltötte, hiszen életében először készített spontán interjút hús-vér szereplőkkel.
A felvétel leadása után nem egészen fél órával hívatták.
- Karsai, ez volt az utolsó dobásod – közölte vele főnöke, a híradó főszerkesztője.
– Úgy tűnik, neked teljesen elment az eszed. Elegem van a hülye sztárallűrjeidből. A tudósításaid egyre laposabbak és érdektelenebbek. Ilyen nézettséget a Valós események osztályán is bármikor produkálnak. Ezért holnaptól náluk kezdesz. Ez a szemét pedig – emelte fel a Karsai riportját tartalmazó kazettát – természetesen nem kerül adásba
