Bona ’party’ Napoleon: Senkit sem lepett meg nagyon, amikor a house-trance király enyhe drum and bass-es beütésű albuma napvilágot látott. Az egykori hip-hop sztártól igen meglepő, de nem kellemetlen válogatást kaptunk, melyen az eddig jól megszokott track-ekkel felturbózva találkozunk. Az album teljes zenei spektrumot vonultat fel: finoman kacérkodik az acid jazz, a blues, a reggae eszközeivel, de az R'n'B, a soul, és a funky hívei sem maradnak hoppon.
Az Elba c. száma 1814-ben alaposan rávert a pár évvel azelőtti slágerére, az Szent Ilona, az álmok szigete-re, így olyan ritka jelenségnek lehettünk szemtanúi, amikor egy művész önmagát múlja fölül. Az igazi elismerést az BAAB együttes Waterloo c. számahozta meg számára, melyben ugyan nem énekelt, de a videoklipben kétszer is látható.Jelenleg is ragyogó fényét még a 1796-os botránysorozat sem csorbította, amikor drogügyletekbe keveredett, és elverte topmodell barátnőjét Josephine de Beauharnais-t.
A kritikusok szerint hiba lenne, ha a zenekar a new wave irányába kötelezné el magát.
Jelenlegi markáns, új hullámos periódusuk sokkal artisztikusabb lett. Az további pozitívum, hogy takarékos a szintetizátor használat, így megszólalásuk végig izgalmas marad. A hangzás kialakításban sokat segédkezett MC Mussolini, így zenei világát tekintve sokkal dalközpontúbb lett az új album. Talán nem véletlenül érezzük az italian disco jelenlétét és hangzásvilágát, hiszen a zajfüggönyözés helyett itt jóval poposabb megoldások érvényesülnek. A dalok a korábbiaknál is karakteresebbek, fülbemászóbbak, koncentráltabbak az előző album fátyolos hangzású szerzeményeihez képest.
Manu Csau’Cseszku: A temesvári repper EMInem nyomdokaiba lépve tántoríthatatlanul ostromolja az európai slágerlistákat. Lemezeladásai száma tavaly megugrott, az utcai rapcsörték pedig ijesztően emelkedett.
Az 1989-ben alakult énekes Shake it Up! c. slágere nem csak a tengerentúl vált a dance club-ok kedvencévé, de a Bukaresti éjszakai életben is tartós favorit volt. A maxi cédén a címadó dal mellé bónusz track-ként a frontember zongorás szólófelvételeit kapjuk. Zeneileg mindehhez stílszerűen nem hagyományos verze-refrén váltakozás, hanem repetitív körforgás társul, az akusztikus gitárra és tempós dob-basszus groove-ra épülő puritán hangszerelés egyre dúsabbá, hangosabbá és mániákusabbá válik, az ének meg egyre kétségbeesettebbé, és az utolsó percben előtűnő csilingelő gitárpop téma sem hoz megkönnyebbülést.
Pol Pot és a Red K(lez)hmer Band: A kambodzsai csapat a hatvanas évek óta jelen van a piacon, lágy etno-chill out motívumokat viselő hangzásvilágával. Egyes vélemények szerint nem tesz jót a matuzsálemi korban lévő ősbandának, ha a grounge és az undergrant felé való electric pop-os tapogatózása tovább folytatódik. Az utóbbi tíz év egyértelműen legelismertebb együttese azok után, hogy megcsinálta az utolsó "kanonizált", "klasszikus" albumát, feloszlott. A szólóénekest később Grammy-díjjal jutalmazták és áttért a köcsögdudára. Ez azért is ügyes fogás, mert így tulajdonképpen a szélesebb közönség sokkal könnyebben tudja befogadni a szintén experimentális zenét. Én mindent Khmerek! c. album címadó slágere, bár meghozta a várt sikert, ám a turnésorozat időpontját illetően még zajlanak a találgatások. 1979-ben uralmukat megdöntötte a vietnami Ni hao! tinicsapat a Tokio ’otel c. számával.
Kim ’Il’ Jong boy: Új albummal jelentkezett az acid jazz kaméleonja! Kemény rockot szoktunk meg tőle, ám mindenki nagy megdöbbenésére stílusváltás észlelhető az új maxi cédén. Finoman játszik az acid jazz, a blues, a soul és az egyénileg hangszerelt funky-val. A koreai születésű popzenei virtuóz a kilencvenes évek elején könnyű trash-metalt nyomott, amitől a lemezeladások az egekbe szöktek. A srác ezután még mindig sokáig kereste hangját - ám egyes vélemények szerint még ma sem találta meg maradéktalanul. A Kim írt, Szent? c. albuma hetekig vezette a sikerlistákat, de utána a hazafias felhangok miatt a siker kicsit csappant. A Stranger In Korea c. gyönyörű szerelmes dala kicsit latinos beütésűre sikeredett, ami azért érthetetlen, mert egy ballisztikus rakétához írta. Mentségére legyen mondva, az eddig megszokott, jellegzetes „kimjongos” stílusjegyeket viseli. A nóta inkább egy neonfényes éjszakai csavargás hangulatát árasztja, semmint szerelmes taktusokkal játszana. A ’Mester’ a legenda szerint új dalokon dolgozik házi keverőpultján, melyeket - az illegális letöltések miatti tiltakozásul - csak a weboldalán (www.kimjongmusic.org) fog bemutatni, amiket 5 yenért lehet majd letölteni. A kritikusok szerint a forradalmi változtatás és a stílusok közti dekadens csapongása csupán egy öregedő zenész vergődése a kapuzárási pánik méltóságában – New York Record’s News Magazine, 2007