A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete végre lerántotta a leplet egy eleddig mélységesen hangoztatott nézetéről, miszerint nyelvünk a finnugor nyelvcsalád tagja volna. Pedig nem. Szenzációs, megdöbbentő? Régóta sejthettük az igazságot.
„Sajnos a tények nem maradhattak tovább titokban. Igen, valóban ferdítettünk kicsit a magyarság érdekében, de a felelősség nem a miénk: már az 1867-es kiegyezés idején megindultak a törekvések népünk nemzeti öntudatának megalázására és igen, mi ezt tétlenül tűrtük. A fáma helyesen szól: Ferenc József Habsburg-házi uralkodó és a bécsi előkelőség próbálta valahogyan megsemmisíteni dicső múltunk meglétét, ezért kérték fel Budenz József titkosszolgálati kémet az egyik kisszerű néppel való összeboronálásunkra. Ő meg persze ezer örömmel megtette, hiszen német származású volt, ami köztudomásúlag nem magyar. Aztán ezek az adatok ötszáz évre titkosítva lettek, és mi kaptuk örökségként a tények elfedését és a hazug becstelenségek terjesztését” — nyilatkozott az MTA oldaláról Honti László, aki hamarosan új könyvvel is jelentkezik „Erőlködő zöldségtermesztők – Az őstörténeti csodabogarak mi magunk voltunk” címmel.
„Nem lep meg ez az egész, eddig is nyilvánvaló volt, hogy a finnugor képtelenség csak a mindenkori hatalom érdekeit szolgálta, és semmiféle tudományos rációval nem rendelkezik. Persze el voltunk hallgattatva, megbélyegezve és leköpve nyelvészeti forradalmunk miatt, de most már remélhetőleg megnyílnak majd a kapuk kreatív nézeteink előtt. Merthogy a magyar nyelv ősnyelv, ez egyértelmű, nekem még az ükapám is ezt beszélte, de szerintem az ő ükapja is. Egy finnugor felmenőre sem emlékszem, hát nem furcsa?” — így Kiszely István antropológus, ex-III/III-as ügynök, aki a jövő évi Könyvhétre tervezi új könyvének megjelentetését, melyben az MTA nyelvészprofesszorainak génállományát fogja összevetni az átlag-magyarokéval.
A Jobbik már hozzá is kezdett a dicső múlt történetének megalkotásához, forrásaink szerint a sumér rokonság lesz szerintük nemzeti öntudatunk szempontjából a leggyümölcsözőbb, leginkább méltó a csodaszarvas nemes emlékéhez. Ahogy Pörzse Sándor vallotta: „Büszkén, emelt fejjel, halzsírtól mentesen…”